2006. szeptemberének első napján jártam életemben először Döbröntén, és épp ennél a háznál álltam meg, amely akkor még az Acsády Turistaház nevet viselte. Az első találkozásra mindig emlékszik az ember, így vagyok ezzel én is: első látásra beleszerettem a faluba, a várba és a közvetlenül alatta fekvő házba. Nem sokáig kellett gondolkodni az adódó lehetőségen, ugyanis a házra ki volt írva: ELADÓ!
Még abban az évben elkezdődött a felújítás. Falat bontottunk, téglát pakoltunk, sittet lapátoltunk, cserépkályhát építettünk, betonoztunk, tetőt újítottunk, festettünk (ezúton is köszönöm barátaink segítségét és a mesteremberek munkáját!). Végül elkészült egy lakás a boltíves verandával díszített első traktusban, a turistaház pedig hátsó részen.
A ház pontos építési ideje nem ismert. Minden bizonnyal német telepesek építették, és része volt annak a faluképnek, amit a telepesek alakítottak ki jellegzetes építkezési módjukkal. Ilyen, egységes sváb falukép jellemezte a szomszédos falvakat, így Gannát, Bakonyjákót is. A ház építőanyaga vegyes: a legrégebbi faldarabok vályogból és kőből, az újabbak téglából készültek. A hátsó rész, ahol a turistaház van, későbbi eredetű, és a tető sem volt kontyolt eredetileg. A ház tipikus sváb parasztház volt, nyitott kéményes konyhával (a hatalmas kemence nyomai a falakon a felújítás során előkerültek), az utca felé eső tiszta szobával, a belső lakó szobával, gazdasági épületekkel.
Több idősebb falubeli még ismerte az 1948-ban a házból kitelepített Stenger családot. Szintén a falubeliek mondták el, hogy a kitelepítés után rövid ideig egy Kolontárról ideköltözött család lakta a házat, majd évekig üresen állt, végül államosították. 1965. szeptember 25-én, a harmadik Döbröntei Várünnepség keretén belül, a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal megnyitotta az épületben a Táncsics Mihály turistaház. A megnyitón a hivatal vezetője, Dr. Zákonyi Ferenc mondott beszédet. Az 1980-as évektől a pápai Acsády Ignác Szakképző Iskola lett az üzemeltető. Turisták, honvédek, diákok, nyugdíjasok ezrei fordultak meg itt, és több fontos eseménynek is otthont adott a ház (gyűlések, ünnepek). 1987-ben a tulajdonos úgy döntött, kibővíti a turistaházat. Ekkor lett „L” alakú a ház, elkészült a vizesblokk, és a hátsó két szoba. A régi, az épületen kívül elhelyezett árnyékszékeket lebontották. (Az alapfalakat és az ide vezető járdát a kert rendezése során találtuk meg.) Időközben az üzemeltetést átvette Pápa Város Önkormányzata, akitől 2006. novemberében vásároltam meg a házat, és üzemeltetem azóta is. Azért döntöttek az eladás mellett, mert túl sokba került volna a szükségszerű felújítás, korszerűsítés.
A ház helyi műemléki védettséget élvez, ezért a felújítást csak meghatározott módon, az eredeti jelleget megtartva, a tetősíkokat és a homlokzatokat érintetlenül hagyva végezhettük el. Ezért olyan alacsony például a tetőtérben a belmagasság.
2015. szeptember 26. Nagy nap volt ez a turistaház életében! Ezen a napon múlt éppen ötven éve, hogy az épületben turistaház működik. Méltóképpen szerettünk volna megemlékezni a napról, ezért a ház falán emléktáblát helyeztünk el. A fafaragás Tihanyi István barátunk munkája.
(1) Két kezükkel segítettek, vagy csak vigyáztak a gyerekekre, amikor dolgoztunk: Jandó Gábor, Horváth Sándor (Piros Sándor), Bazsó Tomi, Zelenák Adrián, Máthé Tomi, Fodróczi Kármen, Klein Tibor, Rácz Attila, Pilinger Zsuzsa, Vágola Éva, Harmat Anikó, Aczél Gergő, Sós Bálint, Stenger Móni, Stenger János, Stenger Krisztián, Böröczky Júlia, Györgydeák Zoltánné Irénke néni, Györgydeák Margit, Györgydeák Zoltán
(2) Olvasztó-Váry Tamás és csapata, Kovács János és csapata, Füredi Olivér és csapata, Böröczky Lajos, Dóka Péter, Kalmár Miklós, Sipos György, Polyik Ferenc, Polyik Krisztián, Nagy Péter, Nagy Zoltán, Rasek Tibor, Fekete István, Horváth Ernő, Somogyi János